MESTERHÁZY ISTVÁN
földbirtokos
1811. április 3-án született Mesterházy István az 1848-49-es szabadságharc lovassági ezredese Mesterházán született földbirtokos, evangélikus vallású családból. Tanulmányait a soproni liceumban végezte. 1831-ben beállt a 32. gyalogezredbe, ahonnan
1832-ben felvették a magyar nemesi testőrséghez. Innen 1837-ben hadnagyként a 6. vértesezredhez osztották be. Egy év múltán főhadnagy, 1846-ban pedig százados lett
Mesterházy István Ifjúkori képe. Bécsben készült festmény
A nemzetőrség szervezésekor Heves megye egyik nemzetőr őrnagyává nevezték ki (1848. júl. 9.). Ősszel a megye mozgósított lovas nemzetőr osztályával az aradi ostrom-sereghez, innen 1849 januárjában a már az
Ábrahám őrnagynál említett Tisza mögötti védvonalra vezényelték innen Cibakháza térségébe, ahol a
Császáriak két ízben is kísérletet tettek arra, hogy átkeljenek a Tiszán. Az utóbbi alkalommal – febr. 24-én Mesterházy igen kitűnt az ellenség visszaverésénél, ezért később a katonai érdemjel 3. osztályával
tüntették ki.
A bátor lovastisztet ezt követően áthelyezték a honvédsereghez, márc. 1-én az 1. (Császár) huszárezred
alezredese lett. E minőségében az I. hadtest kötelékében részt vett az ápr. 4-i tápióbicskei, a 6-i isaszegi, a
19-én vívott nagysallói és a 26-i komáromi csatákban, illetve ütközetekben. Ezekben ő vezette az ezredet,
mivel annak parancsnoka, Kazinczy Lajos ezredes ekkor már hadosztályparancsnokként működött. Ennek
következtében Mesterházy máj. 25-én lett “hivatalosan is” az ezred parancsnoka.
Görgei júniusban életbe léptetett hadsereg-reformjakor – mely szerint minden hadtestnek két gyalogos-,
valamint egy lovas hadosztályból kellett állnia – pedig átvette az I. hadtest lovas hadosztályának vezetését.
Ez ezrede nyolc, valamint a 8. Koburg huszárezred négy századából állt, továbbá két lovas ütegből. Június
közepe magánéletében is változást hozott, feleségül vette a miskolci születéső Büdi Kornéliát.
Alig néhány nappal később azonban már ott harcolt hadosztályával Nagy Sándor tábornok I. hadtestében a
Vág menti harcokban, majd júl. 2-án és 11-én a komáromi csatában. A Fel dunai hadsereg ezt követő
visszavonulása során különösen Vácnál tűnt ki, júl. 17-én. Ekkor huszáraival futást színlelve a hadtest két
gyalogos hadosztálya közé csalta a kozáklovasságot, melyet először a honvédzászlóaljak sortüze ritkított
meg, majd Mesterházy üldözésükre küldött huszárai is megszabdaltak. Kevésbé sikeres volt azonban az
aug. 2-i debreceni csata. Itt “császár-huszárai” megfutamodtak a csatatérről. (Igaz, többszörös túlerővel volt dolguk.)
A világosi fegyverletételt követően a császári hadbíróság Mesterházyt Aradon előbb golyó általi halálra,
majd 18 év várfogságra ítélte. Olmützbe került, ahonnan 1853 nyarán amnesztiával szabadult. A
nyirkos vártömlöcben szerzett betegségében halt meg 1854. dec. 8-án szülőhelyén.
1860-ban egy noveberi napon este 7 órakor a környékbeliek, –nagy valószínűséggel geresdiek is – megemlékezést tartottak a sírnál. A megemlékezésen a nagygeresdi dalárda elénekelte a himnuszt, utána Mesteházy Imre volt 48-as honvédhadnagy mondott hazafias beszédet.
A kiegyezés után 1871-ben a nagygeresdi olvasókör kezdeményezésére a hazafias közönség sírjához magasba nyúló obeliszket állított. "Mesterházy István 1848/1849. lovas honvédezredes emlékére 1811 1854 "felirattal.
Az avató beszédet Trsztyenszky Gyula nagygeresdi ev.esperes lelkész tartotta.
Ezen obeliszk helyett az 1900-as évek elején készült el a most is látható- szintén a geresdi olvasókör kezdeményezte- Uj emlék oszlop
